A közel egy négyzetkilométeren elterülő sekély vizű, elmocsarasodott Külső-Tó a Tihanyi-félsziget főkráteréből alakult ki. Két évszázaddal ezelőtt úgy döntöttek, hogy levezető csatornák segítségével vizét a Balatonba eresztik, a területet pedig kaszálóként hasznosítják. Az 1970-es években természetvédelmi területté nyilvánították, a csatornát lezárták, a vízi növényzet és az állatvilág pedig szép lassan visszatelepült. A rekonstrukciónak köszönhetően napjainkban a Külső-Tó és környéke újra zavartalan, mocsári előhellyé alakult.
Az átlagosan 1-2 méter mély tavat kizárólag csapadékvíz tölti, mely nagyrészt felszín alatt szivárgó, talaj-, hasadék-, és rétegvizek formájában érkezik. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz tartozó, 116 méteres magasságban fekvő tó ritka szitakötőfajoknak, hüllőknek és kétéltűeknek ad otthont, a mocsári teknős állománya kiemelkedő. A madarak közül jellemzően barna rétihéja, nyári lúd, és a bölömbika fordul elő. A gémfélek is nagyon szeretik a tavat, ugyanis sekély vize kedvez vadászati szokásaiknak.
A Külső-Tó és környezete szigorúan védett terület, ezért nem látogatható. Megtekintéséhez érdemes például az Apáti-hegyen fából és helyi terméskőből épült, 2017-ben átadott Őrtorony-kilátót választani, mely 1,5 kilométeres túrával megközelíthető.