1999-re készült el a Nagy Tamás tervezte balatonboglári Evangélikus templom, amely az istentiszteletek mellett rendszeresen ad otthont kórus és kamarakoncerteknek.
A balatonboglári evangélikus felekezet 1896-tól 1962-ig a Vörös kápolnát használta, majd a református templomban tarthatták istentiszteleteiket. A jelenlegi új önálló templomukat 1995-ben kezdték építeni, s 1999-re készülhetett el.
A templom építését meghívásos pályázat előzte meg; a győztes pályamű fontos erénye volt a természeti környezetbe való illeszkedés, mely a részben domboldalba nyomott templomtérrel valósult meg, amelynek egy darabig csak felső ablaksávja látszik ki, majd szép fokozatosan az egész templomtömeg, valamint ennek tojásdad alakját hangsúlyozó, kör alaprajzú harangtorony is előbukkan.
A templomteret két oldalról a gyülekezeti terem (mely egybenyitható a templomtérrel) és a lelkészi hivatal veszi körül, az egészet pedig a cinterem illetve körben az ehhez kapcsolódó templomfal fogja össze.
Az épület megjelenésében is a naturális elemek dominálnak, mint a terméskő falazat vagy a fa. Ez utóbbi a templombelsőben is meghatározó elem, mely megjelenik mind a kettős kupola ácsszerkezetében, mind a tölgyfaberendezésben.
A templombelső karakterét meghatározza az oldalfalak tetején panorámaképszerűen körbefutó magas ablaksáv, mely a tervezési szándék szerint a környező erdős rész fáinak lombkoronáját engedi láttatni.
Így válik a szakrális tér szerves részévé a természet, a hívők az Isten által alkotott természet ölére kerülnek.