Tihany egyik legismertebb jelképe a Tihanyi Visszhang. A visszhang dombon található egy ülő hölgyet ábrázoló szobor, ahonnan elkiáltva hangunk a több mint 300 méter messze lévő bencés apátság falairól verődik vissza, így hallhatjuk a visszhangot.
Több magyar költő verseiben is megjelenik az echokő, a legismertebbek köztük Csokonai Vitéz Mihály A Tihanyi echóhoz című költeménye és Garay János regéje.
Garay mondája szerint, élt egyszer egy gyönyörű, de néma királylány, aki a tihanyi dombokon legeltette aranyszőrű kecskéit.
A Balatonból kiemelkedve meglátta a lányt a hullámkirály, aki egy korsó kecsketejet kért a szépségtől beteg fia gyógyítására, cserébe pedig feloldja őt a némaság alól. A királyfi azonnal jobban lett a tejtől, a lány pedig gyönyörű hangon szólalt meg. A fiú beleszeretett a lányba, azonban a királylány elutasította, ebbe a szerelmi bánatba pedig belehalt az ifjú. A király ezért megátkozta a lányt és egy sziklába zárta.
Az aranyszőrű nyájat elnyelte a Balaton, a királylány pedig a sziklába zárva felelget az arra járóknak, mert belőle lett a tihanyi visszhang.