Kék kápolna – Balatonboglár

A balatonboglári Temetődombon álló, neogótikus stílusú épületet a legtöbb forrás szerint 1856-ban, más iratok szerint pedig 1891-ben Körmendy Lajos gyógyszerész és földbirtokos építette. A régi temetőben lévő telken eredetileg egy családi kripta készült, melyre ráépítették a kápolnát.

Körmendy Lajos és családja Balatonbogláron földbirtokosok voltak 1820-tól 1903-ig. Egy alapítványi levél tartalmazza a kápolna építésének körülményeit:

“Alulírott Körmendy Lajos boglári lakos a Boglár község álltal, ennek 1891 évi július 27-ikén és 1893. évi szeptember hó 1-ső napján tartott képviselőtestületi gyűlésben nekem teljes tulajdoni joggal adta az úgynevezett temetődombon lévő köztemetőnek déli oldalán 500 négyszögöl területet, melyre családom részére sírboltot, s e fölé egy római kath. kápolnát építettem. Melyben szentmise is szolgáltatik, ezt biztosítani óhajtván, a kijelölt területen, sírbolt és kápolna örök időkre a szánt célra használható….”

Körmendy Lajos egy alapítványt is létre hozott 1893 –ban, melyben az örökösök számára fenntartói költségként 1000 forintot helyezett el a Boglári Takarék Pénztárnál. 1897-ben elhunyt, és a kápolna sírboltjába helyezték nyugalomra.

A kápolna sorsa 1966-ban vett érdekes fordulatot, amikor az elhagyottan álló épületet Galántai György képzőművész felfedezte és Czövek Jenő balatonboglári plébános támogatásával, valamint a Veszprémi Egyházmegyei Hatóság jóváhagyásával 1968-ban a kápolna művészeti célú használatára 15 éves bérleti szerződést kötöttek. A következő két évben Galántai a kápolnát alkalmassá tette arra, hogy a nyári évszakokban műteremként és “alternatív művészeti intézményként” működtesse, kezdetben “Kápolna Tárlat” elnevezéssel. Ez a kiállító hely aztán országosan ismert „keltetője”, találkozóhelye lett mindazon képzőművészeknek, akik a kor aczéli kultúrpolitikáján kívül rekedtek.